Csak futni

run

Mostanában sokat rakoncátlankodik a telefonom. Két hete már sokadszor fagyott le és dobott ki az alkalmazás, amivel mérem magam futás közben. Ilyenkor muszáj megállnom, hogy életet leheljek a nyomorult készülékbe. Ezúttal közel tíz percembe és egy teljes újraindításba került, mire hajlandó volt ismét működni. Közben egyre idegesebb lettem. Mi van, ha elveszett az eddig megtett távom dokumentálása? Most kezdhetem elölről? Lassan kihűlök, fázom, a lelkesedésem a béka feneke alatt. Mi a fenének csinálom, ha nem mér ez a vacak?

Aztán mégis folytattam, a kütyü pedig számolt tovább.

Tényleg így van rendben? Teljesítménymérés nélkül már nem is futás a futás?

Elgondolkodtam, vajon mikor futottam utoljára csak úgy, örömből, mindenfajta kontroll vagy számlálás nélkül. Talán még soha. S be kell valljam, nem is tudom, hogy menne-e. Hogyan legyek boldog, ha fogalmam sincs, milyen teljesítményt nyújtottam? Egy szimpla jó érzésre alapozva örüljek? Ugyan már. Bemondásra senki nem hiszi el, hogy jó vagyok.

Ez a gondolat azért szíven ütött. Komolyan úgy élek, hogy bizonygatnom kell – mindenekelőtt saját magamnak -, hogy centire-másodpercre ennyivel és ennyivel elégedettebb vagyok, mint a múlt héten?
“Ne tedd mástól függővé a boldogságod.” Ezt a mondatot éppen aznap reggel olvastam valahol, kávézgatás közben. Válasznak nem is rossz. Úgyhogy irány a pálya, de ezúttal kütyü nélkül, csak úgy, a móka kedvéért.

(Image via Pinterest)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s